Az angolban valamiért szörnyen fontos a létige, állandóan és kérlelhetetlenül használják. Éppen ezért fantasztikus tehetséggel és pedagógiai készséggel megáldott angoltanáraink előszeretettel mondogatják a következő mondatot:

Hogyha a létigét nem tudod, akkor egyből bevágok egy egyest! 

Nyilvánvaló, hogy a nebuló ettől sokkal jobban fogja ismerni a létigét, és meg is tanulja azáltal, hogy kap egy egyest rá. Kezelhetjük ezt tudományosan igazolt ténynek, hiszen aki a harmadik egyesét szerzi be, mert nem tudja a létigét, az a lehető legritkább esetben bukik meg, és gyűlöli meg a nyelvtanulást egy életre. (De tényleg meglepő, hogy felsőoktatásban végzett emberek mennyire ostobák lehetnek.)

Folytatva a leckét, és lezárva az iménti könnyed eszmefuttatásomat, az angol valamiért szereti minden mondatába beletenni azt, hogy van, vagyok stb... Ennek az oka már régen-régen beleveszett az idő feneketlen tengerének a mélyére, mindenesetre nekünk ezt kell megszoknunk, vagy akár megszeretnünk. Nézzük is miről van szó! 

Vannak ezek a személyes névmások, amikkel egymásra szoktunk mutogatni. Te etted meg a joghurtomat? Hogy én? Sosem tennék ilyesmit. Ők hárman voltak! (Persze tudjuk, hogy hazudik.)

A lecke végén nézd majd meg a szószedetet, különösen hasznosnak fogod találni. Keresd meg a DictZone-nal vagy a Google Fordítóval ezeket a szavakat, és hallgasd meg a kiejtést!

A személyes névmások

Két érdekesség fedezhető fel a táblázattal kapcsolatban. Az egyik, hogy az ént nagybetűvel írjuk angolul a másik pedig, hogy első szám harmadik személyben (e3, vagy e/3) külön szóval rendelkezik a nyelv a hímnemre a nőnemre és a semleges nemre. De miért? Erre csak a pár sorral ezelőtti metaforámmal tudok előhozakodni a tengerről. Sőt, mi több van még egy módfelett különös dolog, amit érdemes megjegyezni. A te és a ti ugyanaz. Rejtélyeinket szaporítván ez azt is jelenti, hogy a szövegkörnyezetből, illetve a szituációból tudjuk meg, hogy melyiket is használtuk.

A létige ragozása

Megfigyelhető, hogy mindenhol az "are" alakját használjuk a létigének, kivétel e/1-ben, illetve e/3-ban. Ez így már nem is olyan nehéz ugye? Ha véletlenül középiskolás lennél, akkor ennek megtanulásával elkerülheted, hogy egyest kapj.

Példák a használatra

I am smart.

You are tall.

He is short.

It is heavy.

We are nice.

They are Hungarian. (Igen, nagy betű a Hungarian!)

Rövidítések

Az angol felettébb kedveli a rövidítéseket, így a létige ragozását is rövidíthetjük a következő formában:

Tehát az, hogy:

I am a man.

Ugyanazt jelenti mint, hogy:

I'm a man.

(Az a azt jelenti, hogy egy, majd később még lesz róla szó.)

Tagadás

Hogyan mondjuk azt, hogy: "Te nem vagy magas."? Kínzó, gyötrő kérdés ez ugye? De ne aggódj, nem lesznek álmatlan éjszakáid, mert elárulom a választ! A not szócskára lesz szükségünk.

You are not tall.

It is not heavy.

Vagy rövidítve:

You aren't tall.

It isn't heavy.

Egy valamire viszont illik odafigyelni, az "am" esetében nem létezik rövidítése a tagadásnak, tehát nincs olyan, hogy: "amn't." Ez hülyeség... Tehát ha tagadni szeretnénk a méltán híres sláger fő állítását, akkor a következőképpen járhatunk el:

Az állítás: I'm blue. (dábödidáb stb...)

A tagadása: I am not blue. (Természtesen itt sem maradhat el a dábödidáb rész...)

Olyan viszont nincs, hogy:

I amn't blue. (dábödidáb)

Kérdés feltevése, azaz kérdő szórend

A kérdés feltevése szörnyen egyszerű, ami az angol nyelvet illeti. Egyszerűen csak kicsit átvariáljuk a szórendet, és máris kész. Tehát kérdés esetében először jön a létige a megfelelő alakban, majd azt követően a személyes névmás. Hát nem tök egyszerű?

Szószedet

Megtanulandó mondatok